Saturday, April 30, 2016

Farkas Réka: Összejövetel

A Képtári történetek irodalmi pályázat első díjas írása. 


Összejöttünk megint. Összejön ez
Évente legalább kétszer,
A hangulat pedig felér mindig
Egy-egy természeti vésszel.
Igen csodálom a családomat,
Hogy ennyi idő alatt sem
Tettek kárt egymásban, hogyha érted,
Pedig volt alkalom bőven.
De meséljek arról kicsit többet,
Mik tartoznak a programba:
Ebéd, és utána meg borozás
Én meg mehetek dolgomra,
Mert a bor felnőttek itala, már
Megtanultam ezt anyámtól,
Így hitetik el ők magukkal, hogy
A hajcihő a piától
Van csupán, mert különben szeretik
Egymást… Elég nehezemre
Esik elhinnem, főleg ha fájó
Taslit kapok. Pechemre.
Utána Mama, felbátorodva,
Úgy sipít, mintha ez lenne
Az utolsó mondata, és aztán
Egyenest a sírba menne,
Ancsi néni, aki pártfogoltjuk,
Csak mert meghalt háborúban
A férje, büszkén szájal a szoknya
Alól. Gondoltam magamban,
Hogy így könnyű. De az én sorsom sem
Leányálom. Nekem ott van
Unokatestvérem, hogy bátyámmal
Együtt ők folyamatosan
Engem szomorítsanak. Nem tudom,
Melyik a jobb, hiszen mindig
Anyám velem sír, amikor ágyba
Dug. És az utolsó percig
Marad velem, amíg el nem alszom.
Tatát sosem árulja be
Apámnak, és sosem panaszkodik.
Lehet, tanulnom kellene.
Pedig az oka meglenne. Csakis
Enci nénire rosszat nem
Mondhatok. Vénlányként a családunk
Nagy asztalánál csendesen
Meghúzódik. Nincs mit beleszóljon.
De úgy sejtem, neki is
Bőven elég a derűs társalgást
Hallgatni. „Hozd ide!”, „Teríts!”,
Hangzik Mamától az utasítás.
És Enci néni, nagy gyorsan,
Hogy gonosz pillantását kerülje,
Mint egy cselédlány, pattan.
Nem maradunk, csak egy éjszakán át
Szerintem ezt nem is bánja
Senki, mert másnap sokkal nehezebb
Kendőzni azt, hogy utálja
Mindenki egymást. Nem értem, miért nem
Rúghatom bokán búcsúzás
Alkalmával Richárdot? Pedig
Azt érdemelné! S nem mást.
De engedelmeskedem. Ölelem,
Mintha eztán hiányozna,
És arcot csókolok mindenkinek,
Mintha az elválás fájna.
És hazaúton számolom, hány nap
Szabad a felkészülésre,
Felkészülni a derűs családi
Kis összejövetelünkre.




Forrás: http://keptaritortenetek.mng.hu/project/kt_042805-osszejovetel/

Mărcuțiu-Rácz Dóra: Olaj a Tűzre (Zách Klára)

Énekli egy Senki, akit azóta a CarOil (a világhírű olajgyár, hogynemtudják?) tulajdonosai bepereltek becsületsértésért.


Ragyog a napelem –
Hajnal simogatja,
És ragyog minden fiatal
festettszőke, barna.

„Nagynéni! Figyelj rám!
Ott van az a barna lány,
A festettszőke tehén mellett…
Azt a barnát akarnám!

Mindig bebizsergek,
Mint egy pimasz gyermek,
Ha titokban figyelem, hogy
Villám előtt elmegy.”

„Őt?! Öcsikém, Márki,
Jó neked akárki?
Ez nálam dolgozik… Sebaj,
Maradj itt és várd ki!

Elmegyek a gyárba.
És megnézem, hátha
A vasárnapi műszakban
Rálelek a lányra.”

Motorháton vágtat
Betty be a gyárba,
Minden munkás fáradt szemmel
És remegve várja.

„Jaj, de a papírok!
Micsoda véletlen!
A céges papírokat én
Otthon felejtettem!

Klárikám, rohanj csak
Vissza a villámba!
Az öcsém ott van, kérdezd meg…
biztos megtalálja.”

És elrohan Klára
elér a villába,
Rohanna ő tovább is, de
Sehol nem találja.

Szegény órák hosszat
A villában koslat,
A főnök öccse meglett rég…
Sejt valami rosszat.

Nem volt papír, biza’!
Nem is megy már vissza,
Közelebb van a temető,
Úgyse lesz már tiszta.

Miért nem megy vissza?
Nincsen hozzá mersze…
Ha meglátja így valaki,
Ki fog kapni, persze.

„Klárikám! Klárikám!
Hogy kerülsz te ide?
Mi történt veled, kicsikém?
Mondd el, de izibe’!”

„Apuci, nem akarom…
Úgy fáj az alkarom!
Soha többé ne érj hozzám!
Kísért az alkalom…”

Carolék plazmáján
„Támadnak a szírek!”
HD-ben sziporkáznak a
Délórai hírek.

Ebédelnek éppen,
Vígan, csendben, szépen,
Hirtelen meglátják Klárit
Sírva a tévében.

Felhívják Zách Ferit,
Hogy mit képzel magáról,
Mit adnak le a hírekben
A hazug lányáról!

„Ellenpropaganda!
Hálátlan egy banda!
Fizetésemelést akar?
Kérje és megkapja!”

Zách Feri nekiront,
Lecsapja a telefont.
„Ilyen korrupt? Ilyen aljas?”
Inkább semmit nem mond.

Másnap megint hírek –
változik az adás:
Betty Carol szónokol és
mellette Márk – ki más?

„Ami tegnap történt…
Szükségtelen botrány,
Mára fény derült mindenre:
Hazudott a leány.

Konkurens cég műve,
Tőlük mit is vártunk?
Irigyek ránk, mert az olaj
Most akciós nálunk!”

Rossz időket érünk,
Rossz csillagok járnak,
Ura a pénz az embernek
és az igazságnak.


Saturday, March 26, 2016

Hol vagy, Amarilla?


Félbehagyott Firkálmányok Fiktív Figurái
Felháborodva Felkeresik Feltalálójukat
Fabulájuk Folytatásáért.


Lázár Ervin hangjátékai alapján írta: Mărcuțiu-Rácz Dóra

Díjak:
Kótsi Patkó János Minősítő Diákszínjátszó Fesztivál, I. díj
Arany fokozatú minősítés 



ELSŐ JELENET

Sötét, csönd, a színpad közepén szék. Egy férfi mered tanácstalanul előre, kezével a fejét támasztja. A színpad hátsó részében fehér lepedő, a „fal”.
L. KAUSZKO            Halló! Író úr! Halló!
P. LIMADOGON       Csendesebben, no! Még megijeszted!
L. KAUSZKO            Nem árt neki egy kis adrenalin… (hangosabban) HALLÓ!
Az író felriad, jobbra-balra néz, nem lát senkit.
ÍRÓ                             Ki az?
L. KAUSZKO            Én!
P. LIMADOGON       Én is itt vagyok ám!
ÍRÓ                             Kik maguk? Mit akarnak? Egyáltalán hogy jöttek be a lakásomba?
L. KAUSZKO             Beszédem van magával.
P. LIMADOGON       Nem emlékszik ránk, ugye?
ÍRÓ                             Sajnálom, nem.
L. KAUSZKO            Nagy kár.
P. LIMADOGON       Mond magának valamit az a név, hogy Passzerputh Limadogon?
ÍRÓ                             Honnan tud erről? Van annak húsz éve is, hogy egy fecnire lefirkantottam ezt a nevet. Egy nagy barátság történetét akartam megírni. Aztán nem lett belőle semmi. A másik barátnak is ilyen bonyolult neve volt, ha jól emlékszem…
L. KAUSZKO            Lentipentti Kauszko, igen.
ÍRÓ                             Pontosan. Gondolkodik. Értem már! Elvesztettem a fecnit, és maguk megtalálták. Nos, hiába jöttek, az a feljegyzés egy vasat sem ér már nekem.
P. LIMADOGON       Szerintem félreért minket. Mi azért jöttünk, hogy végre megírjon minket.
ÍRÓ                             Úgy érti, hogy…?
P. LIMADOGON       Úgy. Én Passzerputh Limadogon vagyok. Ő meg Lenttipentti Kauszko. És követeljük a történetünket.
ÍRÓ                             Ne vicceljenek! Legalább húsz éve volt annak… nincs mit kezdjek magukkal most! Annak idején biztos azért nem írtam meg a történetüket, mert… mert úgy gondoltam, hogy nem elég fontos.
L. KAUSZKO            Jó kifogás. Én is ezt mondanám.
P. LIMADOGON       Vallja be, hogy csak lusta volt.
L. KAUSZKO             De most jóvá teheti az egészet. Bepótolhatja az elmaradását.
ÍRÓ                             Álljon meg a menet! Ezt nem lehet. Képzeljék el, ha minden megíratlan hősöm idetódulna. Be sem férnének az előszobába!
P. LIMADOGON       Nem is férnek.
Mindketten hátranéznek. Hátul nagy nyüzsgés, motyogás, tolakodás.
SZEREPLŐ1              Nyissatok már ki egy ablakot!
SZEREPLŐ2              Nem kap oxigént az agyatok!
SZEREPLŐ3              Hé, mit csináltok?
SZEREPLŐ4              Tegyetek le most azonnal!
SZEREPLŐ5              Nem, én nem…!
L. KAUSZKO            Ha jól hallom, valakit már ki is lógattak az ablakon.
P. LIMADOGON       Jaj, már megint a lázadók? A polgárháború óta kezelhetetlenek.
L. KAUSZKO             Ez is a maga hibája. Nem fejezte be a novelláját a polgárháborúról.
P. LIMADOGON       Mindegy, úgyis csak egy sort kapott, aztán őt is lehúzta.
ÍRÓ                             Jézusom…
P. LIMADOGON       Nem, ő nincs itt. Róla nem írt semmit.
Egyenként bejönnek a szereplők.
SZEREPLŐ1              Nobel-díjat kellett volna kapnom a kutatásaimért! Nobel-díjat! Erre fel mi jár nekem? Egy befejezetlen fejezet arról, hogy aljas rágalommal börtönbe juttatnak. És onnan azóta sem szedett ki, pedig jól tudja, hogy semmi közöm ahhoz a robbantáshoz! Felháborító!
SZEREPLŐ6              Miért? Ó! Miért is kellett meghaljon szegény Pedro abban a robbantásban?!
ÍRÓ                             Na de hogy téged mikor…?
SZEREPLŐ6              Én vagyok az, akit arról a lányról alkottál meg… az a… hogy is hívják? Na, róla. Remélem, most örülsz.
SZEREPLŐ5              Ugyanolyan hisztis, mint ő.
SZEREPLŐ4              Pontosan!
SZEREPLŐ3              Nem látta valaki Amarillát?
SZEREPLŐ2              Jaj, Anya! Már megint beleszólsz! Mindig beleszólsz! Ne szólj bele!
ÍRÓ                             Amarilla?
P. LIMADOGON       Rá sem emlékszik? Az elsők között volt! Óriási lehetőség rejlett benne.
L. KAUSZKO            Persze, messze nem akkora, mint bennünk, abban azért egyetérthetünk.
P. LIMADOGON       Nyilvánvalóan.
ÍRÓ                             Nem, még mindig nem emlékszem. Lehet, hogy…?
L. Kauszko meg se várja, hogy eszébe jusson, rögtön közbeszakítja.
L. KAUSZKO            Igen, igen, pontosan! Most, hogy ez is eszébe jutott, el is kezdheti a mi történetünket!
ÍRÓ magában             Amarilla… ez a név túl ismerős. 
P. LIMADOGON       Bezzeg a Passzerputh Limadogon nem volt az!
ÍRÓ                             Értsék meg, én ezt akkor sem tudom megtenni… teljesen más voltam, amikor kitaláltam magukat. Akkor még reménykedtem a reménytelenségben. Akkor még hittem abban, hogy valami újjal is előállhatok.
P. LIMADOGON       Nosza rajta! Itt a soha vissza nem térő alkalom.
L. KAUSZKO            Addig úgyse megyünk el, amíg nem fejezi be a történetünket.
ÍRÓ                             De most már nem írok. Semmit.
Feszült csönd.
P. LIMADOGON       Nem-e?!
A szereplők nekirontanak az írónak, felháborodottan követelik a történetüket, hangosan kiabálnak.
ÍRÓ                             Sajnálom! Családom van, feleségem, gyermekem…
P. LIMADOGON       És velünk mi lesz? Minket nem maga keltett életre?
L. KAUSZKO            Itt akar hagyni… árván?
SZEREPLŐ1             Ezért vizsgáltam évekig a harmonikusan transzponált parabolisztikus-antennatív infantilizmust?!
ÍRÓ                                         Maga is tudja, hogy ez sosem létezett.
SZEREPLŐ1  sértődötten       Hát most már nem is fog!
L. KAUSZKO            Nagyon melegen ajánlom, hogy iparkodjon azzal a történettel! Különben durvább módszerekhez folyamodunk.
ÍRÓ                             Ezt hogy érti?
P. LIMADOGON       Tudunk magáról… dolgocskákat.
ÍRÓ                             Miféle „dolgocskákat”?
L. KAUSZKO            A fejében éldegéltünk évekig, és még maga kérdi?
P. LIMADOGON       Egy nagy barátság történetét akarta velünk megírni, jól emlékszem? Miért is? Mert cserbenhagyta az, akit a barátjának gondolt?
SZEREPLŐ5              Ejj, a hálátlan fráter!
ÍRÓ                             Elég legyen!
L. KAUSZKO            De miért is hagyta cserben? Volt az a lány… emlékeztek?
SZEREPLŐ6              Hogyne emlékeznék! Szőke volt. Mondjuk szerintem festette a haját. Nem volt valami különös szépség. Szebbről is mintázhatott volna. És túl lapos a fenekem…
P. LIMADOGON       Pedig tényleg úgy tűnt, ez egy örökké tartó barátság lett volna.
L. KAUSZKO            Ha nem lett volna az a per…!
P. LIMADOGON       Meg az évekig tartó huzavona a bíróságon…
L. KAUSZKO            Ki is volt a hunyó?
P. LIMADOGON       És ki is itta meg a levét a dolognak?
SZEREPLŐ5              Nem volt egy tisztességes meccs, erre még én is emlékszem!
P. LIMADOGON       Egy tragédiába torkolló történet…
L. KAUSZKO            Szörnyű lenne ezekkel az emlékekkel szembesülni minden… egyes… nap.
ÍRÓ                             Elég! Mit akarnak tőlem?
P. LIMADOGON       Mondtuk már, nem? Történetet!
ÍRÓ                             Történetet, rendben! De miről?
MINDENKI               Rólunk!
L. KAUSZKO            És jó lenne, ha most az egyszer időben nekiállna a történetének, mert a többi szereplő még nálunk is türelmetlenebb.
ÍRÓ                             Rendben. Igyekszem. Hahó! Mindenki! Figyelem!
A szereplők felfigyelnek, kíváncsian nézik az írót.
ÍRÓ                             Aggodalomra semmi ok! Mindenkivel foglalkozni fogok, senki sem marad megíratlanul! Kezdjük a legelejétől! Ki ismeri Amarillát?
SZEREPLŐ3              Hát én! Gyönyörűen szép, szőke haja volt… és csodásan énekelt. Mindig is szerettem volna egy lányt, aki szépen énekel. De aztán… elszakították tőlem. Az álarcosok. Még fegyver is volt náluk! Én nem hagytam, toporzékoltam, de hiába, betuszkolták egy hintóba, én a hintó után iramodtam, de esett az eső, süvített az ég, dörgött a szél…
SZEREPLŐ2              Anya! Már megint összevissza beszélsz!
ÍRÓ                             És hol van most Amarilla?
SZEREPLŐ2              A falon túl. De oda nem mehet senki. Veszélyes.
SANYI                       Mi van a falon túl? Miért nem mehetünk oda?
SZEREPLŐ2              Mert megmondtam, hogy nem! Miért kell neked mindig ellenkezni?
SZEREPLŐ6              Lehet, hogy egy csomó vén hapsi van ott kinn egy rakáson, és rettegnek, hogy mi lesz, ha már nem rettegnek tőlük az emberek.
SZEREPLŐ3              Menjünk el! Keressük meg Amarillát!
MINDENKI               Menjünk!
Mennek.

Létrások Derecskén, a Kótsi Patkó János Minősítő
Diákszínjátszó Fesztiválon


 

Friday, March 25, 2016

János vitéz

TELJES SZÖVEG LETÖLTÉSE
ONLINE ELŐNÉZET

Díjak:
XX. Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Fesztivál, arany minősítés
PADIF (Partiumi Diákszínjátszó Fesztivál), I. hely

Rendezte: Gergely Tamás
Koreográfus: Forgács Zsombor
Jelmeztervező: Balla Tímea
Írta: Mărcuțiu-Rácz Dóra


ELSŐ JELENET 

Fiú megköszörüli a torkát, kihúzza magát, elkezd szavalni: 
FIÚ                         Tüzesen süt le a nyári nap sugára, 
                                Az ég tetejéről a juhászbojtárra… 
LÁNY                     És azt hiszem ennyi bőven elég mára! 
FIÚ                          De még nem fejeztem be! Az ég tetejéről 
LÁNY                     Tetejéről? 
FIÚ                          Hát nem is az aljáról! 
LÁNY                     Jaj, mindegy is… Én már unom. 
FIÚ                          Hogy mindig ugyanonnan süt a nap? 
LÁNY                     Hogy mindig ugyanazt mondjuk el. Inkább…                                        játsszunk! 
FIÚ                          Mit? 
LÁNY                     Mondjuk bújócskát. Számolj el húszig, én majd                                   elbújok! 

Tuesday, April 21, 2015

Kajántó Beáta: Nyelvhekkelés 3D-ben

A Nyelvhekkelés 3D-ben irodalmi pályázat első díjas írása.

1. változat – tanári kar előtt

Mélyen tisztelt tantestület!
Azt, hogy Anett nagy testű lett
kevés
evés

Okozta, s sok kalória:
szalonnán hagyma glória.
Tömör –
gyönyör!

Mivel döntésük rám esett,
részletezem e „rém-eset”
baját
s zaját.

Az evéssel csak két hiba:
a tér s az eszköz: kémia
labor
s a bor –

Szeszégő, mely lángja felett
pirult a szalonna szelet.
Parázs
varázs!

Tanulságos reakció:
zsír és láng interakció!
Nagy ész:
vegyész.

Anett hasáról rég letett,
szándéka csak kísérletet
akart,
takart.

S hogy ez dokumentálható
legyen készült pár videó.
Menő
e nő!

Ebből tanulni is lehet:
bejárta az internetet
s azon
haszon.

Ezt megtette minden héten,
A szent Kémia nevében:
feles-
leges

ezért megfenyíteni őt,
Rendrakásra is szánt időt:
evett,
evett...

Micsoda önfeláldozás!
A kémiáért elhízás
S a háj.
Juhhé!

2. változat – Szülők előtt

Anya, apa! Mint kiderült,
Anett kis botrányba került.
Maga
baja!

De ne aggódj egy percig is,
nem volt sem drogos, sem cigis,
csak a
hasa

Vitte kísértésbe, s szegény
így követte el e merény –
letet.
E tett

Az volt, hogy jó pár napon át
laborban sütött szalonnát.
(Merész
e rész!)

A borszeszégőben a láng
volt tüze és most iskolánk –
ba’ áll
a bál.

Ő nem hibás, hogy éhezett,
(mint „a” után az ékezet)
komisz
kamasz

Barátokkal volt baj, mer’ a
zsebből került egy kamera
(vakus,
akkus).

A YouTube – on most keresett
Anett. De nem oly nagy eset...
Tudom,
tudom,

Most szörnyülködsz, de esküszöm,
ehhez nekem semmi közöm!
(Vagyis
kevés.)

Minderre van egy rendes ok:
tinédzserkor és hormonok.
Kinö-
vik ők!

Amúgy te is voltál gyerek,
tudod: a lét ettől kerek,
tini
dili.

S így, hogy a netre felkerült,
rajta több ember is derült.
Iker –
siker!

3. változat – a chaten lógó barátoknak

Hello cica_mica itt vok!
Tod, van a suliba titok,
nagy ám!
Anyám!

Pár szmájli s néhány chat-elem
segít s így elecsetelem,
horri
story!

Anett nem zseni, mond6om,
nem tudja, hogy hasad atom
s gagyi
agyi

Teljesítménye, így bukott,
nem használhat több Facebookot,
s tanul,
tanul...

De eldöntötte, bosszút áll,
a tanárnőn, kit úgy utál
(Zavart
kavart).

5lete nem elbájoló,
de egyszer élünk, így YOLO,
XD,
izé.

Csak egy borszeszégő kellett
s a tanárnő hajéke lett
a nyárs
s a nyers

Szalonna ezen egyre sült,
Mindenki oda 1esült.
Tuti
buli!

Meg is telt egyből a terem
(jaj, ne fogyj el, karakterem)
s asszem
a szem -

Tanúk mind csináltak vidit,
Nézd meg s téged is felvidít!
Anett
A net

Sztárjaként csakis őmaga
híresebb, mint pl GaGa
(dalol)
Ah! LOL

Hízott s nőtt alkari ere,
és dettó nőtt karriere,
s akkor
gyakor –

Latozott, mikor kedve lett,
kb 100 szalonna szelet
elég
e lég -

Bőlkapott tervhez, s hetente
akad ki filmezzen, te ne
bomolj!
Komoly –

Nak tűnik, de ezen személyt,
sose kell félteni, jó8!
Puszi,

Saturday, March 28, 2015

Mărcuțiu-Rácz Dóra: Születésnapom(után három hónap)ra

Tizennyolc éves lettem én,
a felnőtté válás peremén,
ülök,
s tűrök.

Azt mondod, nagy dolog,
hogy mától tizennyolc vagyok?
Hiszi (a)
piszi!

Minden kislány erre vár…
majd odavész a korhatár,
s megnő
a „nő”.

De mit számít az? - kérdem én,
hány éves a hölgyemény, ha
csuda
buta?

Szanaszéjjel sminkeled,
és aztán fel sem ismered,
ki vagy,
s kivagy!

Bosszantó, hogy nem tudod,
s önmagad is eldugod,
sebzett
nemzett…

Inkább legyél gyerekes,
másnak ettől érdekes
s vagány
a lány.

Találsz majd te valakit,
aki át nem alakít,
veled
nevet.

Ez az igazi boldogság,
és többet ér, mint egy zsák,
puha
ruha.

Ettől nősz fel, nem vitás,
a többi már csak ámítás,
egye
fene.


Monday, January 26, 2015

Pázmán lovag

TELJES SZÖVEG LETÖLTÉSE
ONLINE ELŐNÉZET

Díjak:
PADIF (Partiumi Diákszínjátszó Fesztivál), dicséret

ELSŐ JELENET

A három vadász és a király sétálnak a színpadon. Nyomokat keresnek, hallgatóznak, távcsővel kukucskálnak (olykor akár kifele is, a nézőtérre), vagyis csillámpónira vadásznak.
MESÉLŐ1                                          Túl az óperenciáson,
                                                            Minden bokron, minden árkon,
                                                            Kerek erdő közepében,
                                                            Úgy igencsak estefélben,
                                                            Három vadász lopakodik,
                                                            Hogy elkapják a…
MESÉLŐ2 lelkesen                             Csillámpónit!
VADÁSZ3                                         Csend legyen már!
VADÁSZ2                                          Ha így kezdik,
Még a végén elijesztik!
VADÁSZ1                                          Ritka fajta ez, mint látják,
                                                            Nagyra becsülik az árát!
MESÉLŐ2                                          Nagy nehezen rábukkannak,
                                                            De hogy kapják el? Tanakodnak.
VADÁSZ3                                         Csaljuk ide mézes borral!
VADÁSZ2                                         Persze már, gumicukorral!
KIRÁLY                                             Csak okosan, kérem szépen!
MESÉLŐ1                                          Mondja a király „szerényen”.
KIRÁLY                                            Későre jár… de majd holnap
                                                            Adunk mi annak a lónak!
VADÁSZ1 tudálékosan                      Nem ló, hanem csillámpóni!
VADÁSZ2 megcsapja                        Nem kell mindig beleszólni!
MESÉLŐ2                                          Addig-addig barangolnak,
                                                            Míg egy kis házra bukkannak.
                                                            Pázmán lovagé az bizony,
                                                            Aki sajnos nincs most itthon.
MESÉLŐ1                                          Hogy hol lehet? Azt nem tudni.
                                                            Biztos elment pónit fogni…
MESÉLŐ3                                          De Éva bizony otthon maradt,
                                                            A király szeme meg is akadt
                                                            Pázmán lovag feleségén,
                                                            S hogy ebből mi lesz a végén! 
MESÉLŐ2                                          Szállást kérnek, szállást kapnak,
                                                            Vacsorával jól is laknak.
                                                            S ha erről sokan nem is tudnak,
                                                            De egyesek jót mulattak!