Saturday, April 30, 2016

Farkas Réka: Összejövetel

A Képtári történetek irodalmi pályázat első díjas írása. 


Összejöttünk megint. Összejön ez
Évente legalább kétszer,
A hangulat pedig felér mindig
Egy-egy természeti vésszel.
Igen csodálom a családomat,
Hogy ennyi idő alatt sem
Tettek kárt egymásban, hogyha érted,
Pedig volt alkalom bőven.
De meséljek arról kicsit többet,
Mik tartoznak a programba:
Ebéd, és utána meg borozás
Én meg mehetek dolgomra,
Mert a bor felnőttek itala, már
Megtanultam ezt anyámtól,
Így hitetik el ők magukkal, hogy
A hajcihő a piától
Van csupán, mert különben szeretik
Egymást… Elég nehezemre
Esik elhinnem, főleg ha fájó
Taslit kapok. Pechemre.
Utána Mama, felbátorodva,
Úgy sipít, mintha ez lenne
Az utolsó mondata, és aztán
Egyenest a sírba menne,
Ancsi néni, aki pártfogoltjuk,
Csak mert meghalt háborúban
A férje, büszkén szájal a szoknya
Alól. Gondoltam magamban,
Hogy így könnyű. De az én sorsom sem
Leányálom. Nekem ott van
Unokatestvérem, hogy bátyámmal
Együtt ők folyamatosan
Engem szomorítsanak. Nem tudom,
Melyik a jobb, hiszen mindig
Anyám velem sír, amikor ágyba
Dug. És az utolsó percig
Marad velem, amíg el nem alszom.
Tatát sosem árulja be
Apámnak, és sosem panaszkodik.
Lehet, tanulnom kellene.
Pedig az oka meglenne. Csakis
Enci nénire rosszat nem
Mondhatok. Vénlányként a családunk
Nagy asztalánál csendesen
Meghúzódik. Nincs mit beleszóljon.
De úgy sejtem, neki is
Bőven elég a derűs társalgást
Hallgatni. „Hozd ide!”, „Teríts!”,
Hangzik Mamától az utasítás.
És Enci néni, nagy gyorsan,
Hogy gonosz pillantását kerülje,
Mint egy cselédlány, pattan.
Nem maradunk, csak egy éjszakán át
Szerintem ezt nem is bánja
Senki, mert másnap sokkal nehezebb
Kendőzni azt, hogy utálja
Mindenki egymást. Nem értem, miért nem
Rúghatom bokán búcsúzás
Alkalmával Richárdot? Pedig
Azt érdemelné! S nem mást.
De engedelmeskedem. Ölelem,
Mintha eztán hiányozna,
És arcot csókolok mindenkinek,
Mintha az elválás fájna.
És hazaúton számolom, hány nap
Szabad a felkészülésre,
Felkészülni a derűs családi
Kis összejövetelünkre.




Forrás: http://keptaritortenetek.mng.hu/project/kt_042805-osszejovetel/

Mărcuțiu-Rácz Dóra: Olaj a Tűzre (Zách Klára)

Énekli egy Senki, akit azóta a CarOil (a világhírű olajgyár, hogynemtudják?) tulajdonosai bepereltek becsületsértésért.


Ragyog a napelem –
Hajnal simogatja,
És ragyog minden fiatal
festettszőke, barna.

„Nagynéni! Figyelj rám!
Ott van az a barna lány,
A festettszőke tehén mellett…
Azt a barnát akarnám!

Mindig bebizsergek,
Mint egy pimasz gyermek,
Ha titokban figyelem, hogy
Villám előtt elmegy.”

„Őt?! Öcsikém, Márki,
Jó neked akárki?
Ez nálam dolgozik… Sebaj,
Maradj itt és várd ki!

Elmegyek a gyárba.
És megnézem, hátha
A vasárnapi műszakban
Rálelek a lányra.”

Motorháton vágtat
Betty be a gyárba,
Minden munkás fáradt szemmel
És remegve várja.

„Jaj, de a papírok!
Micsoda véletlen!
A céges papírokat én
Otthon felejtettem!

Klárikám, rohanj csak
Vissza a villámba!
Az öcsém ott van, kérdezd meg…
biztos megtalálja.”

És elrohan Klára
elér a villába,
Rohanna ő tovább is, de
Sehol nem találja.

Szegény órák hosszat
A villában koslat,
A főnök öccse meglett rég…
Sejt valami rosszat.

Nem volt papír, biza’!
Nem is megy már vissza,
Közelebb van a temető,
Úgyse lesz már tiszta.

Miért nem megy vissza?
Nincsen hozzá mersze…
Ha meglátja így valaki,
Ki fog kapni, persze.

„Klárikám! Klárikám!
Hogy kerülsz te ide?
Mi történt veled, kicsikém?
Mondd el, de izibe’!”

„Apuci, nem akarom…
Úgy fáj az alkarom!
Soha többé ne érj hozzám!
Kísért az alkalom…”

Carolék plazmáján
„Támadnak a szírek!”
HD-ben sziporkáznak a
Délórai hírek.

Ebédelnek éppen,
Vígan, csendben, szépen,
Hirtelen meglátják Klárit
Sírva a tévében.

Felhívják Zách Ferit,
Hogy mit képzel magáról,
Mit adnak le a hírekben
A hazug lányáról!

„Ellenpropaganda!
Hálátlan egy banda!
Fizetésemelést akar?
Kérje és megkapja!”

Zách Feri nekiront,
Lecsapja a telefont.
„Ilyen korrupt? Ilyen aljas?”
Inkább semmit nem mond.

Másnap megint hírek –
változik az adás:
Betty Carol szónokol és
mellette Márk – ki más?

„Ami tegnap történt…
Szükségtelen botrány,
Mára fény derült mindenre:
Hazudott a leány.

Konkurens cég műve,
Tőlük mit is vártunk?
Irigyek ránk, mert az olaj
Most akciós nálunk!”

Rossz időket érünk,
Rossz csillagok járnak,
Ura a pénz az embernek
és az igazságnak.